A szorongás nagyon kellemetlen, a saját testünkből érkező érzés, amelyre a páciens - és ez a legrosszabb az egészben - nem talál magyarázatot. A szorongó emberek hajlamosak rá, hogy kellemetlen érzéseiket katasztrófaként értelmezzék: "meg fogok halni", "meg fogok őrülni", "el kell menekülnöm", "biztosan valami szörnyűség fog velem történni". Ezek a gondolatok csak még erősebb felindulást eredményeznek, és ezzel bezárul az ördögi kör. A szorongás valóban kellemetlen, kínzó érzés. Nem csoda, hogy minél gyorsabban meg akarunk tőle szabadulni. A félelem azonban éppenséggel nem az a betegség, amely kívülről támad, mint mondjuk egy vírusfertőzés. Nem olyasmi, amit ki lehet űzni, vagy kilehet operálni. A szorongás az esetek többségében nem magyarázható az agyunk valamely rendellenességével, a szorongás mi magunk vagyunk. A félelmet mi magunk állítjuk elő. Ezt persze nem tudatosan, vagy nem szándékosan tesszük, de ki más termelné, mint mi magunk?
Stressz
Stressz - van jó és rossz is - Szélesebb értelemben stressznek a szervezet és a külvilág közötti kölcsönhatás folyamatában fellépő, újszerű választ igénylő helyzetet nevezzük. Szűkebb, hétköznapi használatban csak a megoldhatatlan kapcsolatot, szituációt értjük alatta. Ez a Sellye János által megfogalmazott kontrollálhatatlan, negatív stressz, a distressz, amely felmorzsolja az embert. Ezzel ellentétben a "jó" stressz, az eustressz olyan nélkülözhetetlen, kreativitásra serkentő, alkotó energiákat felszabadító inger, amely az állatvilágban és a primitív népek között az életben maradás alapfeltétele. Segít felismerni a veszélyt, mozgósítani a szervezet védekező rendszerét, és dönteni, hogy küzdeni vagy menekülni kell-e. Hogy a stressz ártani vagy használni fog-e, az a stresszoroktól, azaz a veszélyeztető környezeti hatások súlyosságától és tartósságától, az arra adott élettani és pszichológiai reakcióktól, valamint az egyén testi, lelki, alkati adottságaitól függ. Ha a stresszhelyzetre megfelelő, a helyzethely illeszkedő válasz (küzdés, menekülés) következik, nem vagy alig károsodik a szervezet. Ha nincs lehetőség az élettani és pszichés válaszra, a szervezet fiziológiai és pszichés egyensúlya felborul, és distressz alakul ki.
Ön is biztos látott már olyan párokat, akik látszólag lényegetlen dolgokon vitatkoztak, vagy olyan üvöltő, dudáló sofőrt, aki úgy gondolta, hogy csak Ö az egyetlen, aki tud vezetni a városban.
A stressz és a feszültség számtalan módon megnyilvánulhat. Van, aki másokra vetíti, és van, aki magába fojtja. A stresszes élet pedig tudjuk, hogy hová vezet! Hogy csak néhány példát említsünk: szív és érrendszeri betegségek, magas vérnyomás, fekélyre való hajlam fokozása, rákos megbetegedések, lelki oldalról pedig alvászavar, depresszió, kiégés.
Egyes felmérések szerint az Európai Unió tagállamaiban a munkahelyi stressz közel 40 millió munkavállaló egészségét veszélyezteti.
Fóbia
A fóbia indokolatlan viszolygás vagy ösztönös félelem meghatározott tárgyaktól, helyzetektől vagy személyektől, amely(ek) igazolhatatlan voltát a személy is felismeri, de szabadulni nem tud tőle.
A szociális fóbia lényege például az emberekkel kapcsolatos túlzott szorongás. Ennek egyik példája a szerepléstől való túlzott félelem, vagy az iskolában a felelésnél, vizsgán való leblokkolás. A szociális fóbiában szenvedők túlzottan gátlásosak, rossz az önértékelésük, a kritikára nagyon érzékenyek, és ha lehet, kerülnek minden megmérettetést. Társaságban, emberek között úgy érzik, hogy mindenki őket figyeli, ami bénítóan hat rájuk. Rettegnek minden fajta nyilvános szerepléstől. Otthonukban érzik csak igazán biztonságban magukat.
Ismeretlen személyek jelenlétében remegést éreznek (pl. gyomrukban), hevesen ver a szívük, verejtékeznek, gyakran elpirulnak. Szélsőséges esetben ideges hasmenés illetve gyakori vizelési inger jelentkezhet. Gyakran társul pánikbetegséggel és agorafóbiával, ami elkerülő viselkedéshez vezethet.
Az agorafóbia eredetét tekintve szó szerint a nagy térségtől való irreális félelmet jelenti (agora=picatér). Ma kicsit tágabban használjuk a fogalmat, és olyan helyzetektől való félelmeket értünk alatta, ahonnan az elmenekülés nehéz (vagy problémás), vagy nincs kéznél az azonnali segítség a váratlan vagy az adott szituációban várható pánikroham vagy pánikszerű tünetek esetén. Az agorafóbiás félelmek tipikusan a következő jellegzetes helyzetekben jelentkeznek: egyedül elmenni otthonról; tömegben lenni (pl. moziban középen ülni) vagy sorban állni; hídon lenni; busszal, vonattal, autóval utazni. Ezekben a helyzetekben a körülmények (vagy az illemszabályok) meggátolják a beteget abban, hogy maga irányítsa az eseményeket, engedve szorongásainak (pl. elmeneküljön). Amennyiben azonban ezek a félelmek elsősorban bizonyos specifikus helyzetekre vonatkoznak csak, pl. félelem liftbe szállástól, vagy iskolai feleléstől, vagy bizonyos állatoktól stb., akkor nem agorafóbiáról, hanem egyéb fóbiákról (pl. klausztrofóbia, szociális fóbia, állatfóbia) beszélünk. Fontos hangsúlyozni, hogy fóbiákról csak akkor beszélhetünk, ha a fóbia tárgyára vonatkozó félelmek irreálisak és olyan erősek, hogy az már beszűkíti a beteg életét (pl. nem mer, vagy csak nagyon erős szorongás árán tud csak közlekedni.) De ha pl. valaki retteg a skorpióktól, de ez nem befolyásolja mindennapi életét (mert nálunk nincsenek skorpiók), akkor ezt nem nevezhetjük igazán betegségnek.
Pánikbetegség, Pánikroham
Minden előzmény és bevezető nélkül, váratlanul fellépő szorongásos tünetek jellemzik magát az úgynevezett pánik rohamot. Erős vagy felgyorsult szívdobogásérzés, mellkasi fájdalom, légzési nehézségek élménye, levegő után kapkodás, remegés, verejtékezés, bőrpír, forróságérzés, bizonytalan szédülés, hányinger fellépése jellemzi a testi tünetek oldaláról. Pszichés tünetei között a megőrüléstől, illetőleg a haláltól való félelem szerepelhet.
A fenti tünetek tehát hirtelen, másodpercek alatt lépnek fel, mintegy tíz perc alatt elérik maximális intenzitásukat, majd egy órán belül meg is szűnnek. Természetesen rendkívül kínzóak, és aggodalomra, félelemre adnak okot -, hiszen súlyos szervi, testi elváltozás gyanúját keltik.
Egy-egy roham lezajlása után már az előrevetített szorongás rontja a közérzetet, a hangulatot, hiszen egy újabb roham jelentkezési ideje kiszámíthatatlan. Éppen ezen előrevetített szorongásnak lehet a következménye az, hogy a betegség házhoz köti az ember: a pánikrohamtól való félelem ugyanis megakadályozza, hogy bátran közlekedjenek az utcán, gond nélkül bevásároljanak, egyedül intézzék el dolgaikat.
Nem egy szorongó beteg csupán hozzátartozói kísérettel, vagy félve a gyalogos közlekedéstől kerékpárral, autóval, vagy egyéb közlekedési eszközzel meri elhagyni lakását.
Érthető, hogy ez mind saját maga számára, mind pedig környezetének is rendkívül kellemetlen, kínzó, nehezen elviselhető lehet. Ezen az úgynevezett agorafóbián túlmenően a betegség másik lehetséges következménye a depresszió.
A kialakult rossz hangulatnak a szorongásoktól, a bizonytalanságtól való félelmen túl oka a személyes korlátozottság, az állandósult betegségélmény- és esetleg a környezet rosszallása is.