Étkezési szokásainkat két mechanizmus irányítja: egyik tisztán élettani reflex, a másik lelki mechanizmus, amit a társadalmi-kulturális környezet befolyásol. Ezek játszanak szerepet az éhségérzet létrejöttekor, az étvágy felkeltésekor és a jóllakottság kialakulásakor.
A világon igen sok ember szenved táplálkozási zavarban. Többnyire fiatal lányokat és nőket érint. Közülük kb. 1 százalék szenved anorexiában, míg 1-3 százalékuk bulimiás.
Az anorexia nervosában szenvedő betegeket az alábbiak alapján lehet felismerni általában:
Szélsőséges diétákat folytatnak, koplalnak, még akkor is, ha már nincs szükségük fogyásra.
Általában kerülik a másokkal való közös evést, nem étkeznek együtt másokkal.
Testkép zavarban szenvednek. Ez azt jelenti, hogy még ha csont és bőr borítja is a testüket, még akkor is kövérnek látják magukat.
Elutasítják, negatívan vélekednek a saját normális testsúlyukról, sőt, még a normális súlyuk alatt lévőkről is.
A súlygyarapodástól és az elhízástól erős félelem gyötri őket, még akkor is, ha már soványnak.
Nem tudják a saját testsúlyukat és alakjukat reálisan megítélni a testsúlyuk és az alakjuk aránytalanul nagy hatással van rájuk, önértékelésükre, vagy tagadják, hogy ők soványak.
Általában más téren is igyekeznek kimagaslóan teljesíteni, a legjobbat, legtöbbet kihozni magukból.
Alvással kapcsolatban is számtalan problémájuk jelentkezik.
Ivarérett nőben legalább három egymást követő menstruációs ciklus kimarad.
Sokuknak gyenge a szexuális szabályozottságuk.
A bulimia nervosa jelei
Falási rohamaik vannak, melynek során irreális mennyiségű ételt tömnek magukba.
Ezután hánytatással, hashajtókkal, vízhajtókkal próbálnak megszabadulni az ételtől.
Titokban, gyorsan, rágás nélkül étkeznek, főleg édes, puha, magas kalóriatartalmú ételeket: fagylalt, sütemény, kenyér
A falás nekik örömforrás, melyet önvád, bűntudat, és depresszió követ, ezért hánytatják meg magukat.
A falási és a helytelen ellensúlyozó szokások egyaránt átlagosan legalább heti két alkalommal, és három hónapon át fordulnak elő.